Zeneterápia - amikor a zene mondja ki, amit mi nem tudunk
Van, amikor nem találunk szavakat. Lehet, hogy túl sok érzés kavarog bennünk – vagy épp egy sem. Van, aki azt mondja: "nem tudom megfogalmazni, csak valahogy így érzem". A zeneterápiában nem kell "jól zenélni" – sőt, nem is a zenei teljesítmény a cél. Inkább az, hogy a hangok, ritmusok és dallamok átvezessenek valamin, ami belül történik, de szavakkal elérhetetlen.
Gyakran előfordul, hogy egy egyszerű dobolás segít levezetni a napok óta gyűlt feszültséget. Egy közösen épülő ritmusban megjelenik az, amit valaki már régóta szeretne "kívül tudni" magából. Egy ismerős dallam emlékeket hoz vissza – olyat is, amire nem is tudatosan emlékeztünk. A zenével nemcsak kifejezni, hanem megérezni is lehet: hogyan vagyok most, mit szorítok el, mit nem veszek észre magamban.
A tudomány is egyre pontosabban leírja, amit sokan már a saját bőrükön tapasztaltak:a zene hatással van a szívritmusra, a vérnyomásra, a légzésre, az izmaink feszültségére. Mozgásba hoz – kívül és belül is. Segít szabályozni az érzelmeket, oldja a szorongást, aktivál vagy épp megnyugtat, sőt: serkenti a képzeletet és a belső képeket is.
A zeneterápia különösen hasznos lehet:
ha nehezen éri el a saját érzéseit,
ha nehezített a beszéd vagy a szóbeli kifejezés (pl. autizmussal élők, afáziával élők),
vagy ha úgy érzi, hogy a zene biztonságosabb, kifejezőbb csatorna lehet a belső világához való kapcsolódásra.
Milyen formában történhet a zeneterápia?
Aktív zeneterápia – amikor a hangszerek megszólalnak helyettünk
Az aktív zeneterápiában valódi, kézbe fogható hangszerekkel dolgozunk – dobolunk, pengetünk, ütögetünk, csilingelünk, akár együtt, akár egyénileg. Nem kell tudni zenélni – ezek az egyszerű, könnyen megszólaltatható hangszerek arra valók, hogy kifejezhessük magunkat.
Sokan mondják: "Ezt nem tudnám elmondani, de így ki tudtam adni magamból." A ritmus, a hangszín, az ismétlés vagy éppen a csend is lehet üzenet – magunknak vagy másoknak. A szabad zenei játék olyan biztonságos tér, ahol kockázat nélkül lehet kipróbálni valami újat: megszólalni, kapcsolódni, reagálni – akár önmagunkhoz, akár másokhoz.
Receptív zeneterápia – amikor hallgatunk, hogy jobban halljuk önmagunkat
Ebben a módszerben nem mi zenélünk, hanem hallgatunk. Olyan zenéket választunk, amelyek segítenek kapcsolódni érzésekhez, emlékekhez – akár örömteli, akár nehezebb pillanatokhoz.
Előfordul, hogy egy dallam felidéz egy régi nyári estét, vagy egy kísérő hangulat emlékeztet egy korábban megélt lelkiállapotra. Ezeken a zenei élményeken keresztül megértések, felismerések születhetnek – sokszor akkor is, ha beszélni még nem könnyű róla.
A receptív zeneterápia lehet nyugtató, feszültségoldó, de lehet mélyen megérintő is – és mindig egyéni tempóban halad.
Komplex zeneterápia – amikor a zene mellé mozdul a test vagy megszületik egy kép
Itt a zenét más kreatív eszközökkel is ötvözzük: festéssel, rajzolással, agyagozással, mozgással. Egy zene által kiváltott érzés gyakran könnyebben "megjelenik" egy ecsetvonásban vagy egy gesztusban, mint szavakban.
Ez a módszer azoknak is sokat adhat, akiknek nehéz verbálisan kapcsolódni a belső történéseikhez – vagy egyszerűen azoknak, akik szeretnének felszabadultabban, játékosabban közelíteni saját világukhoz.